Kedves Szilasiak és Leendő Szilasiak!
Örömmel vesszük, hogy kíváncsi Bódvaszilas – vagy ahogy nekünk kedves: Szilas – széles világnak szánt dolgaira. Nem tagadom, a megszólítás minden idegen látogató számára szokatlan, ám remélem, egyszer meglátogat majd bennünket, és ha csak egy napra is, közöttünk szilasi lesz.
A falu több mint 700 éve áll a Bódva-völgy egyik legfestőibb helyén: a hatalmas mészkőtáblát jelentő, barlangokkal átjárt Tornai-Alsó-hegy tövében, ott, ahol a Szilas-patak nekifut a Bódvának és a szőlőtermő peremhegyek emelkednek.
Egyik szőlőhegyünk neve: Miklós; arra utal, hogy Szilast egykor, a 18–19. század folyamán az Esterházy hercegek bírták és tették naggyá: uradalmi központtá. Ezt az örökséget hordozzuk ma is: példa rá a két templom, a kastély és az uradalmi magtár.
Az Alsó-hegy karsztos formái: töbrök, víznyelők, karsztforrások, a látványos barlangbejáratok (zsomboly-szádák) mind-mind a falu határában látnivalót kínálnak.
Napjainkban is meghatározó Szilas a völgynek ezen a szakaszán; ezt az adottságot még 1920-ban kaptuk, akkortól járási székhellyé, majd 1950 után tanácsi székhellyé váltunk. Ma Bódvaszilas (1905-től a hivatalos nevünk), mint 1200 lakosú település, a vidék legnagyobb faluja, számos kivívott központi szereppel bír. Noha sokat vesztett egykori értékeiből, azonban ma végre világos, hogy a falu természeti és társadalmi adottságaiból, azaz a falujukat szerető helyiekkel, és még fellelhető építészeti örökségéből felépíthető az élhetőbb jövő.
Fülöp József, polgármester